2012. augusztus 2., csütörtök

SOHASEM FELEDLEK DRÁGA ÉDESANYÁM!



Édesanyámnak...

Igaz még írni nem tudok,
mert csak 2 éves vagyok!
De írták helyettem a nagyok!
Amikor megszülettem, mindenki nagyon örült,
csak én nem, mert jobb helyem volt
Anyukám szíve közelében.
Mindent együtt csináltunk,
Anyukám evett, én is jóllaktam,
Anyukám szívta a friss levegőt,
nekem is jutott belőle.
Telt-múlt az idő, egyre nőttem,
szűknek éreztem a rejtekhelyet,
előbújtam, de a világ ahova érkeztem...
furcsa, zajos volt nekem.
Ordítottam, ahogyan a torkomból bírtam.
Az idegenek gorombáskodtak velem,
megmosdattak, méricskéltek, bepólyáltak,
aztán történt a furcsa dolog:
odatettek Édesanyám mellé,
Anyukám megpuszilt,
azóta is boldog vagyok,
hogy megszülettem!
  2012 július 28 án hajnalban hosszú szenvedés után elment   

                                                          

Nincsenek megjegyzések: