Monok Zsuzsanna " Kikelet" : Az élet alkonyán
Hidd! Az élet alkonyán is szép lehet a nyár,
ha berepül a szívbe a mesés „ kékmadár”.
A boldogság fészke - itt - már békés, és nyugodt,
a dévaj mámor vágya, rég zátonyra futott.
Finomabban árnyalt ez alkonyati érzés,
lélekből szövi át a kapcsolati féltés.
Érettebb e kötelék, mint az ifjúkorban.
Buké terem benne úgy, - miként az ó-borban.
Érzékibb a tekintet, és meghittebb a szó,
a szép-korúak tudják már, mi a szép, s a jó.
Ha egymásra néznek, hálát mond’nak szemeik,
s gyengéd érintéssel simogatnak kezeik.
Selymesen szép hatás vonja be a lelkeik’,
meghittség varázsa koszorúzza perceik’.
Éltető sugár ez, az életnek alkonyán,
s szép, mint az illatos, szeptemberi, késő nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése