Mindenszemtek...Emlékezés...

Csabai Lajos: Mindenszentek

Ha majd kint nyugszom a fűz alatt,
Ne hozz majd drága koszorút nekem!
Az ezer virágú krizantémok
Nem segítenek már szívemen.

Hiába mennek mások ezer virággal,
Jön a november, s elfagy mind.
Ne tarts a sírt versenyben díszítőkkel!
Nem lesz könnyebb a föld odakint.

Könnyebb csak lelkiismeretük lesz,
Mely hordja a vissza nem vont szavakat,
S százszor elmondják majd: köszönöm,
Mit szemükbe mondani nem tudtak.

A bántó szavaknak léleksebei
Millió virággal nem gyógyíthatók,
Hisz, kit köszönöm nélkül engedtek el,
Azok az órák vissza nem hozhatók.

Te ne légy köztük! Ha szívedben
Az őszben emlékek szép virága kél.
Csak egy szál gyertyát gyújts szobádban, Kit szerettél, ott lesz veled majd, ne félj!

                                                                        

Mindig lesz új a nap alatt...


Amíg vannak, akik szeretnek,
van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!

De ha mégis magány a sorsod,
ha a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt, mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.
Örülj, hogy élhetsz!

Nincs fekete és nincs fehér,
De az elmúlás mindent elér
Nincs tűz, mely örökké lobogna
Fényét más világok felé ontva.
Nincs folyó, mely örökre megmarad
Előbb-utóbb minden forrás elapad.

Nincs érzelem, mely örökké él
A harag idővel megbékél
Nincs az a szerelem, ami el nem vetél...
Gyűlölet, melyet nem koptat a szél
Öröm, melyet nem sápaszt a tél
Bánat, melyet nem gúnyol a remény

A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök
Élet és halál... ők is csupán eszközök,
Mert a Változás az egyetlen,
Mely mindig tombol szüntelen,
Ami meg nem alkuszik soha
Hiába hiszi a sok ostoba
Hogy bármi, ami létezik, úgy marad
...Mert mindig lesz új a nap alatt!


Szeretettel küldöm .
                                                                   

Ezt a kelta ima szépségéért küldöm :

Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.
Akik erősek, tudják, hogyan tartsák rendben az életüket. Könnyekkel a szemükben sikerül, azt mondják mosolyogva, Jól vagyok. Küldd el ezt egy erős embernek. Én megtettem.Jó az Isten. Közel a változás. Isten látta a szomorúságodat, és azt mondta, vége a nehéz időknek. Köszönöm a mosolyt, amit Tőled kaptam.Élj, nevess, szeress....

>Legyen előtted mindig út!
>Fújjon mindig hátad mögül a szél..
>S míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten. (kelta-ír köszöntő)

Engedj a világodba be......

Élet....

"Életem egy küzdelem, hinni kell, hogy végtelen. Célja van amit megér, nem adnám fel én semmiért."

"Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében."

Színház az egész világ,
és színész benne minden férfi és nő
Fellép és lelép: s mindenkit sok
szerep vár életében.

Shakespeare

Nincs is megtévesztőbb dolog, mint egy mosoly. És senki nem tudja ezt jobban, mint azok, akik mögébújnak. Néhányan udvariasan így figyelmeztetik az ellenségeiket. Néhányan vidám arcukkal tartják vissza könnyeiket. Míg mások ostobán grimaszolnak, hogy elrejtsék félelmüket. Ám van az a bárgyú félmosoly, ami teljesen őszinte. Azok mosolyognak így, akik tudják, hogy a gondjaik hamarosan megszűnnek

"A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, (...) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik."
(Paulo Coelho)

                                              

                                              

 

Az élet legszebb pillanatai:1.szerelmesnek lenni.2.Úgy nevetni hogy utána fáj a hasad; 3.Nem kell sorba állni a boltban; 4.Egy szép sms-t kapni; 5.A kedvenc dalodat a rádióban hallani; 6.Amikor az esőt hallgatva alszol el; 7.Amikor olyan helyre mész ahol gyönyörű a táj; 8.Amikor kilépsz a tus alól és meleg törülközőbe csavarod magad; 9.Amikor részt veszel egy érdekes beszélgetésben; 10.Pénzt találni egy nadrágban amit rég nem hordtál; 11.Amikor saját magadon nevetsz; 12.Lazítani a barátaiddal; 13.Amikor az éjszaka közepén felébredsz és rájössz,hogy még jó néhány órát alhatsz; 14.Amikor véletlenül meghallod hogy valaki szépet mondd rólad; 15.Keresztülmenni a füvön miközben öntözik azt; 16.Minden ok nélkül nevetni; 17.Nevetni egy gondolaton; 18.Amikor nézed a napnyugtát; 19.Amikor egy olyan dalt hallgatsz, mely egy életedben lévő különleges személyre emlékeztet; 20.Amikor az első csókot kapod és adod; 21.Amikor a barátaiddal szórakozol; 22.Amikor boldognak látod szeretteidet; 23.Kézen fogva menni azzal akit a legjobban szeretsz; 24.Érezni a remegést a gyomrodban, amikor meglátod azt a különleges személyt az életedből; 25.Tudni hogy hiányzol valakinek;26.vásárolni.27.nem gondolni,csak a pillanatra.

 

                                                                     

Élet....Élvezd... Hogyha rontottál, tanulhatsz belőle, Ilyenkor nincs más hátra, mint előre. A rosszat jó követi, nem lesz folyton nehézség. Nem baj, ha nem sportolsz, lehet félegészség, Élvezd az életnek minden egyes percét. Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék. Punnany Massif

Valaki titokban

“Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk

Tilinger Attila - Próbáltalak elfeledni

Csak Valamit akartam mondani, mielőtt elmegyek,
neked
mitől ragyognak a csillagok odafenn, zenélnek,
ránkhull AZ Összes egyszerre, kívánom Nemzetközi Geofizikai Év Legyen,
neked
borítson rám könnyû lepellt, felhőmintás szegéllyel,
Legyen Rajta a Nap a Mindentadó, a Hold AZ Ezüsttó,
kezeddel rendezd el ráncait, alatta Nemzetközi Geofizikai Év Legyen valaki
kinek fontos voltos, azelőtt, Valamit elakart mondani
neked.
T.A

Volt egyszer, régesrég, egy gyermeteg lelkű fiatalember.
Idegen országokba sodorta a sors, és egyszercsak útjába került egy lelkének, szemének tetsző játékszer. Zsebre tette, majd hazavitte magával. Egy ideig kézbe vette, játszott vele, csodálta, majd szépen, lassan megfeledkezett róla.
Már több centis por ülepedett a játékon, nem is lehetett már látni régi csillogását…és talán a játék maga is úgy vélekedhetett, hogy jobb az a porréteg amely lefedi, hisz olyan sok ideje nem játszanak, nem törődnek vele, hogy meglehet, régi fényéből, semmi sem maradt már.. abban is kételkedett már, hogy valaha is volt ragyogása.
Majd egyszer csak valaki, észrevette a játékot. Így, porosan is tetszetős volt számára. Nem látta, kezébe sem vehette, de a halvány kontúrok alapján, gyémántcsillogást vélt felfedezni a vastag por alól. Szépen beszélt a világnak erről a játékról, áradozott arról, mennyi színben képes ragyogni, akár egy gyémánt… a játéknak tetszett, és hiába volt ott az a vastag,évek alatt összegyülemlett porréteg rajta, hitte, hogy azon keresztül is van aki látja csillogását. A játék boldog volt, hogy játszanak vele, hogy szépnek, hasznosnak találják.
Egyszer csak, a játék tulajdonosa, észrevette, hogy a játékszer másképpen viselkedik. Talán azt is látta, hogy a porrétegen keresztül is átüt régi fénye. Utánajárt, mi lehet ennek az oka. Amikor felfedezte, hogy az általa porosnak, ócskának, megöregedett játékra másnak szüksége volna, hogy más, szépséget vél felfedezni benne, akkor felülkerekedett a birtoklási vágy. Versengeni kezdett azzal a másikkal…letörölgette a port játékáról, játszani kezdett vele, dédelgetni kezdte…
Vajon miért tette? Mert erősebbnek bizonyult szívében a birtoklási vágy a szeretetnél? És ha az a másik soha sem csodálja meg eddig poros játékát, meddig roskadt volna az, ott a padláson? Egy örökkévalóságig? Talán engem sem foglalkoztatna ennek a játéknak a sorsa annyira, ha a játékszer, nem én magam volnék…